Digitális hagyaték


DIGITÁLIS HAGYATÉK

Ma már kevesen élik úgy az életüket, hogy semmilyen digitális nyom nem marad utánuk. Még ha nem is rajonganak a közösségi oldalakért, nem írnak blogot és nem vásárolnak online boltokban, de az online adóbevallást vagy banki ügyintézést már csak praktikus okokból is sokan használják, szinte észrevétlenül folyik bele életünkbe a digitális világ. De mi történik ezekkel a nyomokkal halálunk után, és miért érdemes már életünkben foglalkozni ezzel a kérdéssel? 

Digitális hagyatékunk egy részét azok a felhasználói fiókok teszik ki, melyekhez valamilyen piaci érték (pénzforgalom, tartalom, személyes adat) is kapcsolódik, ilyenek például az internetes vagy mobilbanki felületek, a webshop-oknál regisztrált fiókjaink, korábbi vásárlások, előfizetések, elektronikus díjfizetések fiókjai. Ha csak mi rendelkezünk a hozzáférési adatokkal, illetve ha csak mi tudunk ezeknek a fiókoknak a létezéséről, akkor halálunk után hozzátartozóink számára gondot okozhat, hogy hogyan szerezzenek tudomást róluk, valamint hogyan védjék meg, őrizzék meg az itt tárolt értékeket. Automatikusan megújuló fizetési beállításnál esetleg még tartozást is képezhetnek a meg nem szüntetett fiókok.

Digitális világunk másik részébe azok a felhasználói fiókok, online felületek tartoznak, melyek számunkra vagy családunk számára képviselnek – leginkább érzelmi – értéket, ilyenek például a közösségi oldalak, a fotók/videók/naplók tárolására alkalmas oldalak, alkalmazások. Ezek halálunk után hozzátartozóink számára felértékelődnek, szeretnének minél több emléket látni esetleg megőrizni rólunk. Életvégi döntéseink közé tartozhat, hogy kitaláljuk mi a szándékunk ezekkel a fiókokkal:

  • szeretnénk-e megőrizni őket vagy sem,
  • ha igen, ki kezelje a felületet,
  • kívánunk-e esetleg valamilyen utolsó üzenetet, saját magunk által kitalált nekrológot megjelentetni,
  • ha valakit felkérünk a digitális hagyaték kezelésére, akkor annak átadjuk-e saját belépési adatainkat vagy az egyes alkalmazásokban rendelkezésünkre álló lehetőségekkel élünk (pl. hagyatéki kapcsolattartó a Facebook-on vagy Google inaktív fiókkezelő beállítása).

 

shutterstock_144147619A digitális alkalmazások üzemeltetői komolyan veszik a felhasználói adatok védelmét, ezért általában nagyon szigorú feltételekhez kötve adják csak ki a belépési adatokat, alapesetben nem engednek betekintést a profilba, levelezésbe. Ennek jogi szabályozása még a leghaladóbb jogi rendszerekben is elég kezdetleges, országonként illetve szolgáltatónként eltérő lehet, ezért igen bizonytalan egy-egy eljárás, per kimenetele. Fontos tehát, hogy legalább a fizetős vagy más anyagi vonzattal járó, esetleg még szeretteink elől is titkolni kívánt alkalmazások sorsát elrendezzük halálunk esetére.

A legteljesebb gondoskodást az nyújtja, ha leltárt készítünk minden egyes felhasználói fiókról, és meghatározzuk a hozzáférés módját (saját adatainkkal vagy korlátozott kezelői jogosultsággal) illetve a fiók halálunk utáni sorsát. Mindezt végrendeletünkben is megírhatjuk, de ott sose adjunk meg személyes adatokat, jelszavakat, mivel ezek egy utólagos eljárás során nyilvánosságra kerülhetnek. A bizalmas adatok, jelszavak tárolására is léteznek online alkalmazások, illetve tárolhatjuk őket lezárt borítékban elrejtve, vagy akár otthoni illetve banki széfben elzárva.

Számos online alkalmazás ad már arra lehetőséget, hogy megtervezzük és feltöltsük a halálunk után megjelentetni, hátrahagyni kívánt üzeneteket, fényképeket, videókat. Ez is egy módja lehet, az élet végességére való felkészülésünknek, mindig legyünk tekintettel azonban arra, hogy ezeket a nyomokat saját magunk már sem javítani, sem törölni nem fogjuk tudni.

Szeretnénk végül felhívni a figyelmet arra, hogy a digitális világban is büntetőjogi felelősséggel jár más személy haláláról hírt adni, és általában komoly azonosítást és hivatalos halotti iratot kérnek a hozzátartozóktól vagy a hagyatéki végrehajtótól akkor, ha a felhasználói fiók, profil törlését haláleset miatt kérik.