Egészségügyi kérdések


EGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEK AZ ÉLETVÉGI TERVEZÉSBEN  

 

Az életvégi egészségügyi ellátás típusai 

Az életvégi egészségügyi ellátás jelentheti az intenzív, sürgősségi orvosi ellátást, amikor baleset miatt vagy egyéb okból hirtelen jelentkező, életet veszélyeztető állapot miatt van szükség bizonyos kezelések, beavatkozások elvégzésére. Az orvosi protokoll szerint a beteg szenvedéseinek csökkentését szem előtt tartva a kezelés (betegre vonatkozó) hasznosságát mérlegelve döntenek a terápia megkezdéséről, ill. a beteg állapotának romlása esetén a kezelés esetleges visszavonásáról. Itt egyértelműen az életfunkciók visszanyerése a cél, tehát sikeres kezelés esetén nem életvégi helyzetről van szó.

Az életvégi ellátás klasszikusabb értelemben véve a terminális állapotú betegek ellátását jelenti, amelyre jellemző, hogy az eredeti betegség kezelése aktívan már nem folyik, csak palliatív és komfortkezelés, a kellemetlen tünetek és fájdalmak enyhítése, a beteg általános állapotának javítása a cél. A hospice ellátás a súlyos állapotú daganatos betegek és családjuk számára nyújt a szenvedést megelőző, enyhítő, testi-lelki segítséget térítésmentesen, elsősorban az otthoni ápolásban. Az igénylésre való jogosultságl és a betegfelvétel rendjéről a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület oldalán olvashatnak. Ebben az ellátásban egy egész csapat dolgozik a betegért a családdal közösen: orvos, ápoló, gyógytornász, pszichológus, dietetikus, lelkész és önkéntes gondoskodik a halálközeli időszak humánusságáról a beteg otthonában vagy a kórházi hospice osztályokon, ill. a hospice-házak egyikében.

Betegségben nem szenvedő, idős ember természetes haldoklása ideális esetben otthon vagy a megfelelő gondoskodást nyújtó idősotthonban történik, ahol emberséges körülmények között, szerettei körében töltheti utolsó napjait. Ha a család nem tudja vállalni az ápolást vagy ennek költségeit, akkor általában belgyógyászati vagy részben fizetős ápolási osztály ápolja az idős haldoklót a kórházban.

A beteg autonómiája az orvosi ellátások során 

shutterstock_111206336

Az egyén autonómiáját biztosító, az 1997. évi CLIV. törvény-ben szabályozott önrendelkezési jog és annak gyakorlata az orvoslásban biztosítja többek között azt is, hogy – bizonyos ésszerű korlátokkal – eldönthetjük, hogy betegként milyen egészségügyi ellátásokba, beavatkozásokba egyezünk bele és melyeket utasítunk el. Súlyos, gyógyíthatatlan betegség terminális fázisában az életfenntartó és életmentő kezeléseket is visszautasíthatjuk.

Az ún. előzetes rendelkezésben vagy népszerűbb nevén az élő végrendeletben mindezen kívánságainkat előre is lefektethetjük, annak érdekében, hogy egy későbbi esetleges cselekvőképtelen állapotban is az általunk elfogadható orvosi ellátásokat kapjuk. Az élő végrendeletben megadott kérések érvényesülését még jobban elősegíthetjük, ha helyettes döntéshozót is választunk, aki kívánságainkat megerősíti, és érdekeinket védve működik együtt az orvossal.

A gyakorlati tapasztalatok alapján élő végrendeletre elsősorban a 70 év felettiek és az életet is veszélyeztető állapotú, krónikus betegek számára lehet szükség. Az ő esetükben mondható el ugyanis, hogy a szervezet kompenzáló képessége, javuláshoz szükséges tartaléka már igen alacsony szinten van, így minden erőfeszítés ellenére is elérkezik az a pont, amikor valamely szerv elégtelensége következtében bekövetkezik a halál. Az orvostudomány modern eszközeivel sem biztosítható a minőségi élet meghosszabbítása. Az, hogy ki mennyire hajlandó invazív, kellemetlen beavatkozásoknak alávetni magát élete meghosszabbítása érdekében, és mikor kívánja, hogy a betegség természetes lefolyásának utat engedjenek, az élő végrendeletben pontosan meghatározható.

Az orvosok képzésében egyre nagyobb hangsúlyt kap a betegekkel való egyenrangú kommunikáció, így egyre valószínűbb, hogy a beteg és családja nyitott, együttműködő hozzáállást tapasztal az ellátás során, és egyre jobban elismerik kívánságaikat a kezelések alatt.

Az előzetes rendelkezés (élő végrendelet) formája jogilag szigorúan szabályozott, a nyilatkozónak egy közjegyző segítségével közokiratba vagy ún. teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalnia rendelkezéseit. Segédleteink között található egy egyszerűsített és egy teljes útmutató az élő végrendelet előkészítéséhez. Azt javasoljuk, hogy az előkészítés során az orvosi beavatkozások tisztázása miatt mindenképpen egyeztesse szándékát kezelőorvosával.

Teendők - élő végrendelet

1. Beszélgetés a házi/kezelőorvossal és a családdal

2. Saját kívánságok kialakítása

3. Közjegyzőnél a rendelkezés közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása

4. A kész iratot a család és az orvos tudomására hozni (eredeti példány helyét is megadni)

(Pszichiátriai szakvélemény beszerzésére az ép döntési képességekről, és a rendelkezés kétévenkénti megújítására az Alkotmánybíróság 2014. július 23-án hatályba lépő AB 24/2014. (VII.22.). számú  határozata alapján már nincs szükség.)

Fontos kiemelni, hogy az ellátás önrendelkezésen alapuló elutasítása nem azonos az eutanáziával, ezt a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe így fogalmazza meg:  “Nem eutanázia, ha a beteg kellő felvilágosítás után – a jogszabályokban rögzített feltételek mellett – életfenntartó kezelést utasít vissza, mert így a halál a betegség természetes lefolyása következtében jön létre.” Lényeges pont tehát, hogy nem az orvosi kezelés elmaradása okozza a halált, és hogy a beteg ilyenkor is jogosult a komfortot biztosító ellátásra, azaz tüneti kezelésre, fájdalomcsillapításra, az orvos célja a szenvedés enyhítése.

Szakmai tanácsadó: dr. Zubek László aneszteziológus és intenzív terápiás, kardiológus, oxyológus szakorvos