Életvégi micsoda?


Életvégi micsoda?
(Szerző: Csikós Dóra 2014. május 30.)

Ha valaki egy évvel ezelőtt az életvégi tervezést említi nekem, biztosan csak bámultam volna rá nagy szemekkel, hogy az vajon mi lehet. Valami halállal kapcsolatos dolog: hospice, végrendelkezés, eutanázia? De én még nem készülök meghalni, úgyhogy engem ez nem érint. Azóta tudom, hogy az életvégi tervezés mindenkit érinthet, aki időnként gondol a saját vagy szerettei halálára, és sok kérdés, kétség, bizonytalanság merül fel benne. Azt általában tudjuk, hogy hogyan NEM szeretnénk meghalni: nem akarunk fájdalmat, nem akarunk kórházban, öntudatlanul, kiszolgáltatva szenvedni, de  zavarni sem akarjuk a családot holmi haldoklással. Úgysincs mit tenni, az orvosok segítenek, amíg tudnak, aztán majd lesz valahogyan. Ilyen ma a halál, legalábbis  így képzeljük.

Kiszorítjuk gondolatainkból az életvégi időszakot is, az öregségről, betegségről ma nem illik beszélni, pedig ez még igenis az élet része, sőt az élet fontos szakasza, mégis igyekszünk nem gondolni rá. Pedig az öregkor és halál nem volt mindig tabu, és van, ahol most sem az. De sajnos szinte egészen eltűntek azok a közösségek, rítusok, szokások, amik megkönnyítik ezeket az élethelyzeteket. Ezeket a szokásokat visszahozni nem lehet, talán nem is kell, de lehet találni helyette új utakat, amik újra nyitottá, feldolgozhatóvá teszik az életvég súlyos kérdéseit.

Egy személyes tapasztalat kapcsán kezdett el foglalkoztani az, hogy milyen gyakorlati eszközzel lehetne a halál tabuja ellen küzdeni, de az életvégi tervezés példáját csak néhány hónappal később, angolszász oldalakon találtam meg. Ott is elsősorban a hagyatéki és az egészségügyi kérdésekkel foglalkoztak ezen a fogalmon belül, hiszen ez a két terület adja a legtöbb tennivalót a halálközeli időszakban. Aztán találkoztam olyan holisztikus életvégi tervezéssel is, amely már a búcsúlevéltől kezdve, az elhunyt után maradó kisállat  ellátására vonatkozó utasításokon keresztül, a bankszámlák kezeléséig egyéb gyakorlati teendőket, sőt némi spirituális útmutatót is tartalmazott.

Az ezt követő hónapok során alapító társaimmal közösen alakítottuk ki, hogy mi az a 6-7 fő terület, amely az életvégi és halál utáni időszakban fontos lehet, és ahol –  a mai kultúra haláltagadása miatt – hiányos ismeretekkel rendelkezünk. A hiányos ismeretek miatt nem tudunk az életünk korábbi szakaszában megszokott magabiztossággal dönteni, segítséget kérni és elfogadni, nem tudjuk érdekeinket képviselni. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni, és ezért felkerestük ezeknek a területeknek a szakértőit, elolvastunk sok ide vonatkozó jogszabályt, szakkönyvet és ajánlást, majd az alapvető információkat összegyűjtve építettük fel weboldalunkat, amelyet a továbbiakban is folyamatosan bővítünk, frissítünk. Blogunkon sok érdekes és hasznos információt jelentetünk meg és olvasnivalókat ajánlunk. Előadásokkal és ha szükséges tanácsadással, oktatással is szeretnénk támogatni majd azokat, akik rászánják magukat arra, hogy foglalkozzanak az életvégi kérdésekkel.

Az Életvégi Tervezés Alapítvány alapítóiban az az idealista elképzelés él, hogy az életvégi ismeretek terjesztésével, a tervezés lehetővé tételével és bátorításával az érdeklődőkben olyan folyamat megy végbe, amely után az élet végességét nem tagadják, hanem lassanként elfogadják, és ennek fényében életfelfogásuk is megváltozik. Már nem a hétköznapi küzdelmek erdejében, hanem egy értelmes céllal rendelkező utazás közepén látják magukat, és amikor elérkezik a halál ideje, akkor teljesnek és értelmesnek megélt éveket hagynak hátra maguk mögött. Ha nem is sikerül eljutni az elfogadásig, de jogaik és lehetőségeik ismeretében legalább informált döntéseket hozhatnak, kívánságaiknak megfelelően alakíthatják saját helyzetüket, és szeretteikre sem kaotikus viszonyok várnak haláluk után.