Mitől foszt meg a halál tabusítása?


Mitől foszt meg a halál tabusítása? 

(Szerző:  Csikós Dóra 2017. december 11.)

A halál ma komoly tabunak számít, nem beszélünk róla, zavarba jövünk tőle, így azonban segítséget sem kapunk életünk utolsó életszakaszához, pedig generációkra kihatóan nem mindegy, milyen körülmények között telik.

Az emberek haláltudatát és halálfélelmét számos kulturális és egyéni tényező alakítja, de a legtöbbünket – teljesen érthetően – erős szorongás fog el ha az élet végességére, saját halálunkra gondolunk. Míg akár 80-100 évvel ezelőtt sokkal természetesebben kapcsolódott az élethez a halál ténye, manapság nem sok kapaszkodót találunk a környezetünkben az életvégi időszakhoz.

A közösségi rítusok, sőt maguk a kisközösségek sem működnek a városi közegben, nem csak a beteg, de a haldokló embert is az egészségügyi ellátó intézményekre bízzuk, ahol ugyan szakszerűen, de nem feltétlenül méltóságteljesen végzik az ápolást, egész egyszerűen azért, mert a gyógyításra vannak berendezkedve. Ha az egészségügyi képzést vagy az eljárásokat, eszközöket tekintjük, akkor kevés lehetőség van arra, hogy a halál elkerülhetetlenségét felismerve hozzáállást váltsanak, és a haldokló illetve a család igényeit követve megfelelő körülményeket biztosítsanak az emberséges halálhoz. És emberséges halál alatt egyáltalán nem a halál siettetését értjük, hanem inkább a tünetek megfelelő enyhítését, a felesleges beavatkozásoktól való eltekintést, a kegyeletteljes búcsú lehetőségét.

A haldokló otthoni ápolásához arányaiban kevés segítséget kapnak a családok, akár a szaktudást, akár az ápolással töltött időt nézzük, emiatt kevesen tudják vállalni, hogy haldokló családtagjuk számára otthon biztosítanak megfelelő feltételeket. A haldokló családtag sorsának elrendezése tehát számos nehézséget vet fel, nem csoda, ha sokan az utolsó pillanatig halogatják a döntéseket: hol ápoljam, hogy ápoljam, ki legyen vele, mi a fontos számára, mi jelent örömet és mi felesleges szenvedést a számára, hogyan beszéljek vele, hogyan búcsúzzak tőle, a halála után mit szeretne ő, és mi lesz velünk. Sok-sok kérdés, amire alig találunk használható választ, mert egyszerűen nem szokás nyíltan beszélni ezekről a témákról, a halál tabuja szinte lehetetlenné teszi ezt. Maradnak a ki nem mondott félelmek és gondolatok, megoldatlan kérdések, amikből csak szükségmegoldások születhetnek. Ezek nem csak a haldokló számára jelenthetnek indokolatlanul rossz életminőséget, de a gyászoló családban is bűntudatot, haragot, depressziót, nehezített gyászt okozhatnak.

Ha a haláltól való jogos szorongást legyőzve, aktívan tájékozódunk az értékrendszerünknek megfelelő életvégi megoldásokról, lehetőségekről, akkor családunkkal együtt könnyebben felkészülhetünk arra az időszakra, ami ugyanolyan fontos lesz számunkra, mint bármely más életszakasz. A felkészülés, tervezés eredményeként kívánságaink, döntéseink nyíltan kimondhatók lesznek, életünk egészen a végéig abban a minőségben telhet, amelyet elképzeltünk magunknak.

A tervezésben, tájékozódásban tudnak segíteni azok a szakemberek, akik nyíltan és hitelesen tudják átadni saját területük ismereteit az érdeklődők számára, legyenek ők akár orvosok, ügyvédek, közjegyzők, pénzügyi tanácsadók, pszichológusok vagy átfogó életvégi szakértők, mint az Életvégi Tervezés Alapítvány alapítói és önkéntesei.