Otthon akarok meghalni – életvégi tervezés a valós lehetőségek mentén


(Szerző: Csikós Dóra 2020. január 13.)

Magyarországon az emberek 65%-a még mindig gyógyintézményben hal meg, pedig sokak szerint az otthoni halál lenne az ideális, az emberhez méltó. De vajon mennyire megvalósítható ez az ideális életvégi kép? Érdemes látni, hogy a beteg vagy idős ember kívánságait még a legnagyobb jószándék mellett sem lehet mindig pontosan megtartani az élet végén, és sokat segít, ha tájékozottan és a megfelelő elvásárokkal futunk neki ennek az időszaknak. Az otthoni hospice ellátásban ugyan sokmindent megtanítanak a családnak az ápolással kapcsolatban, de van olyan kínzó tünet, amit intézményi keretek között tudnak a legjobban enyhíteni. Maga az ápolás ideje is kiszámíthatatlan, hiszen az orvos se tudja pontosan megmondani, hogy az adott beteg néhány hétig vagy jóval huzamosabb ideig fog még élni, egy-egy betegségen belül is igen eltérően alakulhat a végstádium időszaka. 

Az életvégi tervben érdemes ezért az ápolásra vonatkozóan akár alternatívákat is megadni, illetve átbeszélni azt, hogy mi az, ami az otthoni körülmények közül igazán fontos pl. a saját megszokott ágynemű, az illatok, a családi élet hangjai, a kilátás vagy inkább maga a társaság. Ha előre átgondoljuk, hogy a tünetek enyhítése ill. a család tehermentesítése érdekében mit vagyunk hajlandók ezekből feladni, illetve mit lehet még akár kórházi körülmények között is megteremetni, akkor talán közelebb kerülhetnek a szándékaink a valósághoz, és a család sem terhelődik a végletekig. 

A New York Times cikke hasonló problémát vet fel az otthoni haldoklással kapcsolatban. Az USA-ban öt évtized után 2017-ben jött el az a fordulópont, hogy (nagyon kevéssel, de) többen haltak meg saját otthonukban, mint kórházban. Ahogy Magyarországon is, ott is arra vágyik az emberek többsége, hogy ne kórházban, idegen környezetben, hanem otthon halhasson meg. A nyugodt, szenvedések nélküli otthoni haldokláshoz egyre több feltétel érhető el, pl. egyre elterjedtebb a hospice ellátás, egyre többet beszélnek a családok nyíltan arról, hogy mi az idős, beteg hozzátartozó vágya ezzel kapcsolatban. A cikkben említett példa azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az otthon ápolt betegek és idősek esetén nagyon nagy teher hárul a családra, aki a gondozást vállalja. Még az USA-ban is arra panaszkodnak, hogy van egy rés a rendszerben, hiszen a hospice ellátás ott is limitált vizitszámmal érhető el, és ha a hozzátartozó ragaszkodik ahhoz, hogy nem megy be a kórházba még kínzó, de otthon már nem enyhíthető tünetekkel sem, akkor esetleges, hogy a szenvedéseit tudják-e mégis valamilyen megoldással otthon enyhíteni. Az említett példában egy ismerős orvos járt ki a beteg sebét kezelni, de a hatékony fájdalomcsillapítás sem volt otthon mindvégig megoldható, a gondozást magára vállaló feleség pedig a vártnál hosszabbra nyúlt otthonápolási időszakot kimerítőnek élte meg, hiszen az alkalmi vizitek mellett az idő 99%-ában ő ápolta férjét. Szerinte a családok nincsenek tisztában azzal, hogy milyen egy haldoklót otthon ápolni. Meg kell tanulni kezelni a tüneteket (fájdalom, légszomj, zavartság), éjjel-nappal szolgálatban kell lenni, és fel kell legyenek készülve a hirtelen változásokra, és még a hospice ellátás mellett is nagyrészt egyedül kell megküzdeniük a nehéz helyzetekkel. 

Sajnos a külső körülményekre nem mindig vagyunk hatással, a haldoklás időszaka kiszámíthatatlan problémákat vet fel, de éppen ezért érdemes tisztában lenni a környezet adta lehetőségekkel és azzal, hogy pontosan miért fontos számunkra az otthon bekövetkező halál, mi lehet ehhez képest még elfogadható, alternatív megoldás a számunkra.